Muzsla Néptáncegyüttes

Zakopane háromszor

admin — Thu, 23 Sep 2021 11:54:48 +0000

Zakopáne háromszor

2019-ben a Muzsla együttes meghívást kapott a Zakopanei Hegyi Népek Nemzetközi Fesztiváljára, Zakopane-ba.

Ilyen megtisztelő meghívás 1996-ban történt először. Tapasztalatlan résztvevőként utaztunk akkor erre a fesztiválra, amire a kiírás szerint készültünk fel. Az indulás előtti utolsó napon derült ki, hogy az egyik táncos nem jön, ezért a kész műsor szereposztását át kellett állítani. Olyan táncos került be a műsorba, aki nem tudta a koreográfiát, és három nap maradt hátra, hogy megtanuljon mindent. Nem sikerült maradéktalanul a feladatot teljesíteni, ettől függetlenül óriási élmény volt mindenkinek ezen a fesztiválon részt venni. Két aranyos helyi tolmácsot kaptunk, akik mindent megtettek az együttesért. Az együttesnek először volt lehetősége olyan hatalmas színpadon táncolni, ahol szinte törpének érezte magát mindenki. A szerkesztett műsor is komoly feladatot adott mindenkinek, mert az átöltözés teljes viseletváltást jelentett, például erdélyi viseletből palóc ruhába.

A közönség szívet melengető tapsa mellett a gyönyörű táj, a város szépsége, a jó szervezés, a tolmácsaink kedvessége új élményekkel gazdagították az együttes minden tagját. Mellesleg a verseny III. helyén végeztünk és kaptunk egy különdíjat is. Akkor még nem tudatosult bennünk, hogy ez milyen jelentős eredmény akkor, amikor egyes országokból hivatásos együttesek jelentek meg. Ezzel szemben Pásztóról, egy kis városból, egy önfenntartó együttes igyekezett felvenni a versenyt egy jelentős színvonalú nemzetközi fesztiválon a világ szinte minden tájáról érkezett együttesekkel.

2005-ben nyári felkészülésünk közben kaptunk egy telefont, hogy augusztusban a Zakopanei fesztiválra van-e kedvünk menni ?

Portugáliába volt egy érvényes meghívásunk, de a táncosokat izgatta ez a lehetőség, így vállaltuk ezt a fesztivált is. Gyorsan lebonyolítottuk az adminisztratív feladatokat és kimentünk Portugáliába. Az 1996-os fesztiválon tapasztaltakra alapozva még Portugáliában elkezdtük a felkészülést. A kiírás szerint csak olyan területek tánca lehetett a műsorban, ami hegyvidékről származik. A rövid hazai felkészülés után utaztunk el Zakopane-ba azzal a jó érzéssel, hogy Magyarországot képviselhetjük olyan rangos fesztiválon, ahol 19 ország 20 együttese versenyzett a nemzetközi zsűri előtt. A hegyek ölelte város sokat fejlődött, vezetőnket már az előző fesztiválról ismertük, a szállásunk kellemes, a fesztivál jól szervezett, ismert helyszínekkel. A verseny napján a beállító próbára indultunk, amikor kiderült, hogy az eszközös tánchoz szükséges táncos palackok otthon maradtak. Egy „különítmény” végig járta a várost, de nem találtunk megfelelő üvegeket, ezért kényszer megoldásként két üveg tokaji bort vásároltunk, amiből el kellett fogyasztani a bort.

Véletlenül egy táncos palack is előkerült egy saját bőrönd aljából, és egy szokványos boros üveget használtunk még a műsorhoz. A verseny előtt 2 óra alatt készítettünk egy új koreográfiát az eszközös táncok helyett, amiben 4 üveget tudtunk használni.
Este feszült hangulatban vártunk a verseny kezdésére. Amikor az eszközös táncokra került sor, hátat fordítottam, hogy ne lássam, amikor leesik az egyik üveg, vagy hogyan rontanak a lányok. Nem hallottam a közönség felhördülését a lánytánc alatt, így megkönnyebbülten visszafordultam a színpad felé. Azt érzékeltem, hogy a közönség többször beletapsol a műsorba, és egyszer csak véget ér az utolsó koreográfia is. A verseny program mellett két nagyobb műsort adott még az együttes, lengyel éneket tanultunk és lengyel gorál táncot tanítottak a fiúknak a helyi táncosok, amiből az együttesek között versenyt rendeztek.

a fiúk megnyerték a táncversenyt,
az együttes megnyerte az énekversenyt,
az együttes I. díjat kapott.

A versenyprogramot megnézték a Pásztó-ról erre az eseményre kiutazó hozzátartozók, és nagyon lelkesek voltak, mert a műsor ütőképesen sikerült szerintük.Az eredményhirdetés után megbeszéltük, hogy az elért eredményről senkit nem értesítünk, csak arról tájékoztatjuk az otthoniakat, hogy a tánc- és énekversenyt megnyertük. Hazaérkeztünk. Szülők és vezetők vártak ránk. Örömmel újságoltuk, hogy hoztunk 2 bárányt, amik a különdíjak voltak. Örültek a díjnak. Azt mondták, nem baj, hogy más díjat nem kaptunk, a műsor ettől függetlenül jó volt. Ezután adtuk át az oklevelet, hogy ezt is kaptuk. Nem tudták, hogy mi az, bár volt rajta egy római 1-es is. Ezután megmutattuk az „Aranyfokost” is, ami már örömkönnyeket csalt szinte mindenki szemébe. Mindenkiben tudatosult, hogy a pásztói Muzsla Néptáncegyüttes megnyerte a rangos fesztivál első díját.

2019. év eleje. Meghívás érkezett a Zakopane-i Fesztivál rendezőitől

Két fesztivállal a hátunk mögött tudtuk, hogy mire kell készülni. Az adminisztratív kötelezettségek teljesítése után a műsor összeállítása, a nagy feladat, hiszen szigorú a verseny kiírása. Behatárolt az életkor, a szereplők létszáma, a versenyidő. Sok vívódás és változtatás után elküldtük a végleges műsort és elkezdtünk felkészülni. Elérkezett az indulás ideje. Hosszú utazás végén egy nagyon szép helyen épített magán panzióban elfoglaltuk a szállást. A hegyi környezet már ismerős volt. A szállás mellől egy felvonó indult, ami a hegy tetejére szállította a turistákat, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a várost körül ölelő hegyekre. Ebben az időszakban a 40 000-es lakosú városban és a környékén fekvő településeken 1 000 000 ember tartózkodott. Az időjárás változó, hol a nap sütött, hol beborult. A hazai kánikulával szemben 20 – 26 fok volt napközben. Élveztük is a kellemes hőmérsékletet.

Az utazás már kevésbé volt kellemes, mert a fesztivál sátorig vezető 5,6 km-es utat közel 1 óra alatt tettük meg az elképzelhetetlen mértékű „dugó” miatt. A verseny előtti napon ráhangolódásként az együttes 30 perces műsort adott. Megtapasztaltuk a fesztivál sátor sajátos akusztikáját, a közel 2 000 fős nézőtér és a hatalmas színpad szokatlan légkörét.

Versenynap

Korai ébresztő, gyors reggeli, irány a sátor. A technikusok kérésünkre világítást szereltek fel a színpad mögé, mert a sötétben képtelenség lett volna időben átöltözni a koreográfiák között. Sokat „szenvedtünk” a hangosítás beállításával, de reménytelennek tűnt az általunk elvárt hangzás elérése. Este 17 óra. Mindenki a műsorra hangolódva, előkészülve, a kezdésre várakozva toporog a bejáratoknál, a zsűri pedig sehol. A további 15 perc fokozza bennünk a feszültséget, míg végre elhangzanak a programot indító havasi kürtök hangjai. Hosszú ismertető konferansz lengyel és angol nyelven, majd felhangzanak a műsorunk első dallamai.
Kalotaszegi eredeti, gyönyörű viseletben jelennek meg az első párok a közönség előtt, ami kiváltja az első tapsot. A csárdás után a legényes korbácsolja fel a közönség hangulatát, amit a kalotaszegi verbunk, ha lehet, még tovább fokoz. A friss csárdás viszi tovább a műsort, amit a küküllő menti szegényes tánc akaszt meg. Más hangulat, visszafogott tempó, hiszen ezt idősebb férfiak táncolják. A felfokozott érzelmi állapotot azonban a 4 férfi táncos és a 4 énekesnő megtartja.

A lassú és friss csárdás viszi tovább a műsort. Pontozó és verbunk zárja a küküllő menti táncok sorát. A küküllő menti férfiakhoz rábaközi táncos férfiak csatlakoznak és a közös ének után a hozzájuk érkező rábaközi nőkkel dust és csárdást táncolnak. A mozgalmas, hangulatos táncot 1 pár állítja meg, akik Rimóc falujából „érkeztek”. Lánytánc, verbunk, páros táncok, és az együttes a 28 perces programot a rámpán kitáncolva zárja.

Lassan csillapodik a felfokozott állapotból mindenki, kérdések merülnek fel a műsorunkról saját magunk felé, de nincsenek válaszok. Eltelik egy nap és a zsűri választ adhat szinte minden kérdésünkre. A hosszú, közel 30 perces értékelés és eredményhirdetés végén hangzott el az a mondat, ami az együttes győzelmét jelentette be, sőt a média díjat is mi kaptuk.
/ Csak később tudtuk meg, hogy több mint 70 újságíró szavazott a szerintük legjobb együttesről. /
Nagyon nagy öröm az elért eredmény, sokan büszkék ránk. Öröm számomra, hogy akik megdolgoztak ezért, igazolva látják azt, hogy a munkának, az elkötelezettségnek van értelme. Úgy gondolom, hogy ez a program minden résztvevőnek örök élményt adott.

Litvánia

admin — Thu, 23 Sep 2021 11:48:23 +0000

Litvánia

Siauliai

49 éves táncos pályafutásom alatt sok országba eljutottam, sok fesztivál programon vettem részt.
A Muzsla együttes Litvániába kapott meghívást, ahol még én sem jártam, így várakozással tekintettem a fesztivál elé. Ennek nem csak az utazás, az ismeretlennel találkozás, hanem a versenyfesztivál is oka volt. Az utazás probléma mentesen zajlott, megérkeztünk Siaulia-i-ba az egyetem kollégiumába. Az első „meglepetés”: 40 évvel ezelőtti kommunista korszakot idéző szállás.

Meghatározhatatlan színűre dekorált szoba falak, tépett tapéta foltokkal, használhatatlan állapotú beépített szekrény, háborús hangulatot idéző WC, szakadt függöny az ablakon. Pakolni sehova nem lehet, minden ruha marad a bőröndben.
A második „meglepetés”: A II. emeletről az alagsorba kell lépcsőzni a közösségi zuhanyzóba. A sofőr bejelentette: Nem hajlandó ilyen helyen lakni és kerestek egy szállodát.
A harmadik „meglepetés”: A fesztivál nyitónapján összetalálkoztunk a felvonulás elején a litván légteret védő 100 fős magyar katonai kontingens tagjaival akiknek nagy örömet szereztünk a puszta jelenlétünkkel, de ettől kezdve amikor tehették, eljöttek a műsorainkra.
A fesztivál szervezése alaposnak mondható, jó technikai háttérrel, színvonalas étteremmel, részletes és naponta egyeztetett programmal, amit be is tartottak. A verseny helyszíne a szomszédos városban volt, egy szép kulturális központban, segítőkész személyzettel.

Siaulia nagy város, a gyors fejlődés szakaszában./ Sok építkezés, daruk erdeje, új épületek szinte mindenhol, ápolt, tiszta környezet, jó úthálózat, ami az egész országra is érvényes. Előzetes információk alapján azt tudtuk, hogy az országban nagyon magas az öngyilkosságok száma. Már az első napon tapasztaltuk, hogy az általunk megszokotthoz képest hideg van, kiszámíthatatlan, hogy mikor kezd esni az eső. A borús, nyomasztó időjárás hatással volt ránk is, ami magyarázat lehet az előbbi problémára. Az együttesünket kísérő két fiatal lányt szinte soha nem láttuk mosolyogni, vagy nevetni, de ez jellemző az „utca emberére” is. A fesztivált is erősen érintette az időjárás. Programot töröltek, helyeztek át zárt térbe, mert az eső leszakadt, a közönség bőrig ázott.

Az országban turisztikai szempontból nincs sok látnivaló.A legfontosabb emlékhelyet azonban meglátogattuk – A keresztek hegyét. Ezen a helyen egy súlyos betegségből meggyógyult fiatal fiú rokonai állítottak először keresztet, ami egy folyamat kezdetét jelentette. Az orosz cár parancsára „letakarították” ezt az emlékhelyet, de újra megjelentek a keresztek. A szovjet birodalom tankjai több alkalommal letarolták a területet, de mindig újjá született. Ma már zarándokhely, a keresztek a legváltozatosabb méretben és formában találhatók itt, több, mint 300 000 az elhelyezett hálaadó keresztek száma.

Szerencsénk volt, eljutottunk egy nemzeti parkba, ahol több kilométer kiépített gyalogsétányon tapasztalhattuk meg a tajga szépségét, veszélyeit. A sűrű magas növésű erdőből elsétáltunk az alacsony, bokros ritkás növényzetű területre, ahol gazdag élővilágot kiszolgáló kristálytiszta vizű tóban gyönyörködtünk. A lápvilág szépsége és veszélye borzongatott mindenkit. Mezítláb sétálhattak a vállalkozó szelleműek a 4 méter mély vízfelszínen a sűrű vízinövény szőnyegen. Természetesen a vezetők utasítása szerint kellett közlekedni, mert egy rossz lépés eredményeként derékig merült az egyik táncos a lápba, akit az azonnali segítség mentett ki a bajból. A helyi vezetők elmondása szerint II. világháborús repülő és tank is hever ebben a lápban. A fesztivál összességében szép élményeket adott az együttesnek. A jó közönség, a sok taps, a hangos tetszés nyilvánítás egy-egy pillanatban, a verseny 2. díja, az érdekes kultúra megismerése, a helyi környezet felfedezése, a sok finom helyi sör maradandó élményeket jelentettek.

Hirtelen jött lehetőség

admin — Thu, 23 Sep 2021 11:44:28 +0000

Hirtelen jött lehetőség

Utazás Észak Toszkánába

A július elején megtartandó edzőtábori hetünk utolsó napját az évek alatt már jól megszokott nagymértékű kimerültség jellemezte. Ám idén ez a nap másról is emlékezetes marad. Fáradtságunkat egy izgalmas hír tette semmissé, két hét múlva Észak-Toszkánába utazunk!Volt már példa az együttes történetében ennyire utolsó pillanatban érkezett meghívásra, ilyenkor mindig nagyobb kihívás az előkészületek lebonyolítása, sok, előre eltervezett programot kell átszervezni, viszont mindenki biztos volt abban, hogy nem éri majd csalódás. Mint ahogy gondoltuk, egykettőre elérkezett az indulás pillanata, egy késő délutáni órában, viseletekkel megpakolva útnak eredt a Muzsla Néptáncegyüttes, majd másnap délelőtt már az Appenninek hegyei között, Camporgiano településen parkolt le a busz.

Gyönyörű látvány, szikrázó napsütés és friss levegő fogadott bennünket, és hamarosan megtapasztaltuk a helyiek mérhetetlen kedvességét, vendégszeretetét is. A mi kis csapatunk egy hasonlóan családias közösségbe csöppent, akik nem csak a fesztivál lebonyolításáért, hanem a táncosok teljes ellátásáért is feleltek. A kényelmetlen éjszakai utazástól kimerülve, nagy elégedettséggel fejeztük be első ebédünket, mellyel azonnal megtapasztalhattuk az egyszerű, de annál nagyszerűbb, autentikus olasz konyha örömeit.

Lehetőségünk volt a program gálája előtti regenerálódásra, amelyet, mint ahogy azt a „muzslás virtus” kívánja, a lehető legkreatívabban töltöttük el; meglátogattuk a szomszéd település strandját, ahol a medencében történő hűsölés mellett vérre menő strandröplabda meccsek után bajnokot avattunk, majd este mind összegyűltünk Camporgiano főtéri bár és vinotékájában, ahol megkóstolhattuk a helyiek által közkedvelt grappa és corretto italokat. Másnap reggel mindenki elfogyasztotta mennyei olasz kávéját, és a kíváncsibbak felkerekedtek még egy kis városnézésre. A szűk utcácskáknak, rusztikus házfalaknak, és igényesen megmunkált nehéz faajtóknak meg volt az a képessége, hogy addig is elfelejtették velünk a szédítő kánikulát.

A gálát hosszú, délutáni próba előzte meg, este pedig már viseletben, izgatottan sorakoztunk fel a megnyitón, ki-ki kezében fáklyával, amelyeknek fénye megvilágította a fölénk magasodó Camporgiano-i vár falát. Tartalmas, egyórás műsort adott az együttes, többek között nagy sikere volt a Dunántúli üveges táncoknak, és a Kalotaszegi legényesnek, amit nem csak az olasz közönség és néptáncegyüttestagok, de a muzslás lányok is büszkeséggel telve csodáltak. Büszkék vagyunk ilyenkor, nem csupán az együttesre, de nemzeti értékeinkre is, hisz ekkor más kultúrák ismerhetik meg, milyen csodálatos is a magyar néptánc.

A további programhoz tartozott a vasárnapi misén való részvétel, felvonulás és záróműsor. A nap végén minden generáció, a kisváros apraja-nagyja összegyűlt a lámpafüzérrel kivilágított városháza terén és megünnepelte a csodálatos hétvégét, aminek mi is részesei lehettünk. A hétfői napra nagy kirándulást terveztünk, bármelyik irányba elindulhattunk volna, annyi szép táj és város ölelt körül minket, mi végül Pisát és a Pisa-i tengerpartot választottuk úticélnak. A ferdetorony minden oldalról való megvizsgálása után szétszéledt a társaság, szabadon róttuk a város utcáit. A nagy meleg elől a tengerbe menekültünk, majd kavicsokat szedtünk emlékül. Camporgianoba visszatérve megültük búcsúvacsoránkat, aztán egy utolsó táncrendet váltottunk a helyiekkel, magyar és olasz együtt ropta a moldvai körtáncot. Kedden délben, a már megszokott viseletlogisztikát a hátunk mögött tudva, elindultunk hazafelé. Búcsút intettünk a kisvárosnak, a toszkán tájnak, s másnap hajnalban felejthetetlen élményekkel gazdagodva köszöntöttük újra az itthoniakat.

u. i.:
Hogy néhány nap távlatából visszagondolva milyen érzések keringenek a fejünkben, egyéni dolog. De, úgy hiszem, a szívekben egy kép maradt meg Camporgiano-ról, melyet magunkkal hoztunk hazulra. Évről évre, minden külföldi turné alkalmával, mikor következetes, kemény munkával készülünk és tiszta szívvel, vállvetve lépünk fel a színpadra, képviselve Hagyományainkat, viszonzásképpen a vendéglátóinktól mindig egy ilyen képet kapunk az albumunkba. Ez a legnagyobb ajándék, amit külföldön a Nemzetet és annak Értékeit képviselve kaphatunk. Nem másról van itt szó, mint azokról a kópiákról, melyeket hetven, nyolcvan, száz éves korunkban, mikor már remeg a kezünk és elég rossz a szemünk, boldogan, biztos kézzel, minden részletét látva lapozgatunk majd. Életünk önfeledt pillanatairól szólnak ezek a képek. Mind, egységesen. Ám külön-külön is ép, egészet alkotnak. Az én fotópapíromon egy magyar szemmel nagyon szimpatikus jelenet ölt alakot, ha Camporgiano-hoz lapozok: a helyszín egy kis toszkán hegyi-város, melynek központjában emelkedik tizenkét méter magasba egy román stílusú vár. A lábánál elterülő főtér borozója a színhely, vasárnap éjfél után úgy fél órával. Az ajtók zárva, a tér üres, a szűk sikátorokból lágyan-édes füge illatot hoz egy hűvös éjjeli szellő. Az aznapi fesztivált nem ezen a téren, hanem a hivatalnál tartották, ám már ekkorra elhallgattak a hangszórók, pakolnak a szervezők. A helyi arany-ifjak azonban, bár tettek ellene akkor este éppen eleget, mégis szomjazva érkeznek a kis térre. Felkiáltanak a vinotéka tulajának, aki a boltja feletti harmadik emeleti ablakból kinéz, majd úri nyugodtsággal, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, mintha tartozna ezzel a köz – talán már megszokott – igényének, mintha így adózna az, Olaszországban oly hőn szeretett, legnemesebb ital bacchusi-oltárán, kinyitja a boltját vasárnap éjnek éjjelén, és jó modorral tölt a vendégeknek. És beszélget velük, és nem színleli a nyugodtságát, mert az derű, és nem színleli a kimértségét, mert az tudás, és nem játssza meg a fölényeskedését, mert az bizony valódi fölény. Ez az a színészeti módja az élet nevű tragikomikumnak, ami csak egy szolgálónak lehet jellemvonása, aki az életet szolgálja, aki vasárnap éjjel kinyit pár helyi srácnak. Még az is lehet, hogy hitelbe ittak… Ezt az ajándékot kaptam idén nyáron a tánccsoport tagjaként Olaszországban. És most visszateszem a Camporgiano-i képet az albumomba, oda, ahonnan életem végéig mindig újra és újra elővehetem.

Tari Eszter
Nagy Bence

Beszkidek hegyei aranyban

admin — Thu, 23 Sep 2021 11:24:37 +0000

Beszkidek hegyei aranyban

Hosszú utazás után érkezett haza Spanyolországból a Muzsla Néptáncegyüttes Pásztóra. Egy napos pihenés, és kezdetét vette a következő fesztiválra a felkészülés. A Beszkidek-i fesztivál igazgatójának személyes kérésére a csoport vállalta, hogy a tervezettnél négy nappal korábban kiutazik, ugyanis az indiai csoport röviddel a megnyitó előtt lemondta a részvételt, így a már megtervezett programokon hiányzott egy csoport. Az utazásig rendelkezésre álló időt az együttes napi 6 – 7 órás próbákon a versenyprogram összeállításával töltötte, viseletek előkészítésével és a szükséges kiegészítők beszerzésével. A feszített tempójú felkészülésnek az augusztus 5-i indulás vetett véget. Wisla-ban egy borsodi születésű tolmács, aki lengyel férjet választott, a szállodában várta a csoportot. Az éjszakai pihenést követően a 16 külföldi csoport a város szélén gyülekezett, majd közel egy órás felvonulással és utcai tánccal szórakoztatta a több mint 500 táncos a több ezres tömeget, akik a felvonulást fotózták, filmezték.

A fesztivál méreteit jellemzi, hogy például Wisla, amely az egyik központ volt, 11 000 fős állandó lakosú város, és a fesztivál idején mintegy 15 000 turistát szállásoltak el. Wisla mellett öt nagyvárosban és több kisebb településen zajlottak az események. 16 külföldi csoport mellett 78 hazai csoport szerepelt a programokon. A lengyel csoportok közül válogatás után 3 csoport mutatkozhatott be a 12 tagú nemzetközi zsűri előtt is. A vendégeket minden településen piaci árusok hada és vendéglátó sátrak tömege várta. A sámlitól a fa játékokon át, a bőr és szőrme termékekig, az ékszerektől a lakberendezési tárgyakig mindent meg lehetett venni.Aki megéhezett, válogathatott a sült húsok, hamburgerek, kolbászok és más ínycsiklandó ételek között. A sörsátrak tucatjai vég nélkül biztosították a szomjazók számára a szükséges folyadék utánpótlást.

A szervezők zseniális munkáját dicséri, hogy a csoportok utaztatása, a műsorok lebonyolítása, a technikai feltételek biztosítása, a fesztivál 11 napja alatt gördülékenyen működött. Nem volt csúszás sehol, minden program a tervezettek szerint zajlott. A fesztivál ideje alatt több mint 400 fős stáb dolgozott profi módon. Egyes helyszíneken és a felvonulásokon a technikusok távirányítású robotrepülőre szerelt kamerákkal rögzítették, illetve közvetítették a programokat. A nagy szabadtéri színpadok mellé óriás kivetítők voltak telepítve, amelyeken a nézők közeli felvételeket nézhettek az éppen zajló műsorokról. A versenyprogramokat és a gálaestet is interneten keresztül az egész világon „egyenesben” nézhették. Az együttesek minden nap más helyszínen szerepeltek, mindenütt zsúfolt nézőtér előtt pörögtek a műsorok. A sokszor heves esőzés sem volt zavaró, mert a színpadok és a nézőterek mindenütt fedve voltak. Napközben a zenekarok önálló koncertekkel szórakoztatták a közönséget. A nagyobb városokban a felvonulások és az utcai táncok segítették a tájékozódásban az érdeklődőket a várható program színvonaláról.

Ilyen körülmények között lépett a Muzsla együttes a fesztiválra készített versenyprogramjával a zsűri és a közönség elé. Valamennyien óriási feszültséggel léptek színpadra, ami az egész műsor alatt hajtotta az együttest. Az előadás a zsűri és a közönség figyelmét egyaránt lekötötte. Néhány zsűri tag távcsövet is használt, a közönség pedig az olykor felzúgó tapsok között néma csendben adta át magát a műsor varázsának. Az utolsó pillanatokban már vastaps kísérte le az együttest a színpadról. A következő perceket már nem láthatta a nagyközönség. Kiszabadult a burokba zárt feszültség. Fiúk és lányok egymás nyakába borulva sírtak. Volt, aki a sarokba rogyott és ott rázta a zokogás. Másokat rögtön a műsor után az otthon lévő szülők hívtak, de beszélgetésről nem igen lehetett szó, mert sírásba fulladt a próbálkozás. Külső szemlélő csak azt láthatta volna, hogy minden táncos és zenész kisírt szemmel kószál, mint aki valami óriási tragédiát szenvedett el, pedig „csak” ez egy katartikus élmény volt mindenki számára. A felfokozott érzelmi állapot csak hajnali 4 óra felé csökkent annyira, hogy egyesek már le is tudtak feküdni. A napok teltek-múltak, míg elérkezett az eredményhirdetés.

A csoportok 4 fős képviselőit egyenként szólították és átadták a részvételt igazoló okleveleket. Ezt a havasi kürtök szakították meg, ami azt jelezte, hogy a díjazott együttesek sora következik. Ekkor már csak 4 együttes állt oklevél nélkül, köztük a magyarok. A tolmács ekkor már szorongatta a képviselők kezét, mert biztos volt, hogy díjazott lett a csoport. Aztán elhangzott a Muzsla együttes neve is. Az unikális műsorért és a magas szakmai színvonalú előadásért a nemzetközi zsűri Arany Tarisznya díjjal jutalmazta az együttest. A díj nagy szakmai elismerés, különösen annak fényében, hogy 2006-ban már Grand Prix díjjal jutalmazták az együttest. Más együttesek, akik díjat kaptak ezen a fesztiválon, az újabb megmérettetésen csak részvételi emléklapot kaptak. Ez az első alkalom, hogy kétszer is díjaztak egy együttest. A fesztiválról fáradtan tért meg a csapat. Itthon könnyekkel telt szemek, élménybeszámolók, pihenés. Sokáig azonban nem lógnak szögön a csizmák, mert itthon is helyt kell állni, a felkéréseknek eleget kell tenni. A munka folytatódik.

Zarándoklat Spanyolországba

admin — Thu, 23 Sep 2021 11:20:35 +0000

Zarándoklat Spanyolországba

50 órás buszozás. Kinek-kinek kalandot, kikapcsolódást, fáradságot vagy éppen az újdonság izgalmát jelenti.A pásztói Muzsla Néptáncegyüttes tagjainak az első feladat volt, a végső cél eléréséhez. Az utazás során átkeltek Szlovénia, Olaszország változatos tájain és Franciaországban Montpellier tengerpartján múlatták az időt, amíg a sofőrök a 23 órás vezetés után pihentek. A délutáni nap sugarai ismét úton találták Pásztó vándorait.Éjszaka átszelték Spanyolországot, és a reggel 8 órakor felkelő nap az Atlanti óceán partján köszöntötte az elgyötört utazókat. Moana korán kelő lakosai kíváncsian nézegették a magyar buszt és készségesen irányították a fesztivál helyszínére. A nap további része pihenéssel, városnézéssel telt, este pedig brazil zenészek koncertjét élvezhette a magyar küldöttség is, a több száz nézővel együtt. A nálunk szokatlan, reggel 8 óra utáni napfelkelte a fesztivál kezdetét jelentette.

A késő esti órákban kezdődő műsorok, a több száz fős közönség, a napi több órás utazás, a hajnali haza érkezés mellett az óceán ár-apály jelensége és a sok halétel, mind-mind újdonság erejével hatott. Az óceán hűvös vizében felfrissülni egyedülálló élmény, eddig sokan még a tengerrel sem találkoztak. Elmélyülten lehetett figyelni a sirályokat, amint a visszahúzódó víz helyén szárazra kerülő homokban vadásztak a „tenger gyümölcseire”. A nappali több mint 30 fokos hőség sem jelentett problémát, mert az óceán kellemessé varázsolta a hőérzetet. A szakmai programot nemzeti est tette színesebbé, amikor minden résztvevő csoport jellegzetes hazai ételeket főzött. A magyar gulyásnak nagy sikere volt. A spanyol polip kifogott a bátor vállalkozókon is, a chilei grillezett zöldség és a különféle sütemények tették változatossá az esti vacsorát. Természetesen nem hiányzott a hazai magántermelők bora sem.Kiemelkedő programot jelentett Santiago de Compostellába való látogatás.

A katolikus kereszténység egyik legfontosabb zarándokhelyén a súlyos, aranyozott szobrok, a hatalmas katedrális és a grandiózus, merev, középkori hangulatot sugárzó építményei kápráztatták el a látogatókat.Felemelő pillanatot éltek meg az együttes tagjai, amikor egy Szerencs-i zarándokkal találkoztak. Ő több ezer kilométert gyalogolt 42 nap alatt Santiagóig és ott a tér közepén hanyatt fekve adta át magát a célba érés felemelő pillanatának. Moana és az óceán felfedezése, a vendéglátók sugárzó szeretete, a műsorok sikerei, fesztiválon kialakult új barátságok, kapcsolatok tették emlékezetessé a fesztivál hetét.Sok élménnyel és apró ajándékokkal telve kelt útra hazafelé a csoport.A kötelező pihenő: Marseille.Nagy csalódás a városban tapasztalt bűz, az utcákat borító szemét, a sok hajléktalan. Lassan telt el a 9 óra a több mint 30 fokos forróságban. Megváltás volt az utazás folytatása, és 21 órás törődés, több, mint 3 000 km megtétele után könnyes szemmel ölelhették magukhoz a szülők, a távolból hazatért gyermekeiket.A szülők, akik teljes egészében finanszírozták az utazás költségeit, elégedetten nyugtázták, hogy mindenki egészségesen, élményekkel telve, és megélt sikerekkel tért haza. Egy napos pihenő után új feladat teljesítésére kezdte el az együttes a felkészülést.A fesztivál költségeinek előteremtéséhez fáradságot nem kímélve próbált támogatókat megnyerni az együttes vezetősége és tagjai. Sikertelen volt az erőfeszítés.Pásztó város polgármestere, megkeresés nélkül, saját forrásból adott támogatást az együttesnek, a Fabogár Kft. ajándékcsomagokkal segítette Pásztó képviselőit.Sajnos a vállalkozások még nincsenek abban a helyzetben, hogy segítsék egy jelentős értéket közvetítő csoport munkáját. Vagy a szemlélettel van baj?Remélhetőleg sokan találkoznak majd olyan külföldiekkel, akik kipirosodott arccal, csillogó szemekkel tapsolnak a Muzsla együttes táncosainak.

A lengyelországi üdítő kelet

admin — Thu, 23 Sep 2021 11:16:56 +0000

A lengyelországi üdítő kelet

A nyári külföldi turnék mindig izgatják a fantáziánkat.Vajon sok csoportot ismerünk meg? Több emberrel, távolabbi kultúrákkal találkozunk, mint egy éve? Vajon kötődnek ismét hosszan tartó barátságok? Lehet még a tavalyinál is jobb? Az utóbbi kérdésre köztünk mindig kényszerű mosoly és fejrázás a válasz vagy még talán egy-két kérdőre vonó mondat is társul a mimika mellé. „Ne viccelj már! Jobb turné, mint Dánia? Ibiza felülmúlta, de. Ugyan kérlek!” Az embereknek, ha elvárásai támadnak valamivel kapcsolatban, hajlamosak alulértékelni azt és inkább kritikusan konstatálni, mint reálisan értékelni vagy hova tovább, annak előnyeit kidomborítani. Ilyen felemás hangulat uralkodik mindannyiunk szívében addig a percig, amíg indulás reggelén a raktár ajtaja előtt meg nem látjuk egymást. Ott kezdődik a varázslat! Idén nyáron a németországi pár napos kiruccanás ellátásában, szervezettségében felülmúlta valamennyi azelőtti külföldi turnénkat, nem beszélve a belorusz lányok szépségéről, mely egy némely táncos érdeklődését, köztünk legyen szólva, igencsak felkeltette. Na, hát ezek után már nekünk újat mutatni külföldön lehetetlen volt.

Gondoltuk mi. Láttuk a Földközi-tenger mediterrán gyöngyszemét, nem mellesleg minden életrevaló fiatal álom úti célját, ahol a svédasztalos étkeztetés új fogalmát ismertük meg minőségi síkon. Láttuk a német vendégszeretet, odafigyelés és logisztika csodáját, melynek során úgy érezte mindenki, mintha egyénre szabott ellátás lenne, nem pedig 12 ország több száz táncosának találkozója. Ezek után mit mutathat nekünk Lengyelország immáron sokadik alkalommal?Kérdésünk létjogosultságát nem befolyásolta még a velünk már több ízben is dolgozó program-szervezőnőnk lelkiismeretes, minden részletre odafigyelő munkája sem.

De Lengyelország most olyat mutatott, mire évtizedek múltán is jó szívvel és derűvel emlékezhetünk. Észak-Lengyelország partjainak azon a részén csaknem liszt finomságú, tört fehér homok szegélyezi a szárazföldet. Söreik, biztosan állíthatom, a német minőséggel vetekednek, a füstölt hal íze a szájban azt a jól ismert érzést keltette, ami akkor fog el, ha tudjuk, soha, sehol máshol nem találkozunk ezzel a gasztronómiai csodával csak fent Északon és had ne beszéljek az áfonyás gofriról. Ám mégsem ezekről az ételekről és italokról maradt emlékezetes „ez” a Lengyelország. Sok-sok barátság, emberség az, amit adott Lengyelország, a lengyel csoport szinte testvéri gondoskodása fölöttünk és a román táncosok érdekes közeledése a tánchoz és még a saját csoportjukon belül is egymáshoz, mind-mind meghatározó hozzátartozója volt annak a végső konzekvenciának, aminek a gondolata átjár még több hónap távlatából is. Több emberrel, távolabbi kultúrákkal találkozunk, mint egy éve? Lehet még ennél is jobb turnénk?

Németország

admin — Thu, 23 Sep 2021 11:06:21 +0000

Németország

Most voltam először Németországban és nagyon örülök neki, hogy az együttessel tehettem meg ezt az utat. Az utazás jó hangulatban telt és a kint töltött napok is csodásak voltak. Jó volt látni, hogy a külföldi nézőknek is tetszik a mi magyar néptáncunk.

1.nap Lübbenau városában hajókáztunk a többi együttessel és érdekes volt együtt énekelni az olaszokkal az ő dalaikat, magyar nyelven. Többször is találkoztunk kint élő magyarokkal, akik nagyon örültek, hogy magyar táncosok is részt vesznek a fesztiválon.

2.nap Peitzben ismét csónakáztunk, ünnepélyesen lufit eregettünk, majd a különböző országok együttesei előadták táncaikat. Izraeli, fehérorosz,lengyel,cseh,olasz csoportok mutatták be a kultúrájukhoz tartozó néptáncukat,zenéjüket,szokásaikat. Az előadások végén közösen elénekeltük az Örömódát. Délután levezetésképpen egy közös zenés-táncos esten vettünk részt, ahol sikerült több külföldi táncossal is megismerkednünk.

3.nap Senftenbergben egy kisebb felvonulás után mutathattuk be táncainkat, amit a nagyérdemű nagy lelkesedéssel fogadott. Itt találkoztunk egy hölggyel, akinél épp akkor nyaralt magyar kisunokája, Velük beszélgettünk a kinti életkörülményekről és a kislánynak nagyon tetszett a népviseletünk, le sem tudta rólunk venni a szemét. Később egy idős bácsi jött a csoporthoz és veregette meg egyik táncosunk vállát. Szeméből sugárzott a büszkeség. Este a szállásunkon érzékeny búcsút vettünk a Németországban élő Susann Dieketől és édesapjától, akik egész idő alatt készségesen segítettek minket, támogattak és fordítottak nekünk.

Nagyon jól éreztem magam! Sokszor megviselte a táncosokat, hogy egész nap népviseletben voltunk, de örömmel tettük, és minden este jól eső fáradtsággal pihentünk le, hogy másnap újult erővel indulhassunk egy másik helyszínre szórakoztatni a közönséget. Köszönettel tartozunk Varga Attilának, aki megszervezte nekünk ezt a németországi utat. Remélem jövő nyáron ismét sikerül eljutnunk valahová és terjeszthetjük a magyar kultúrát.