Zakopáne háromszor
2019-ben a Muzsla együttes meghívást kapott a Zakopanei Hegyi Népek Nemzetközi Fesztiváljára, Zakopane-ba.
Ilyen megtisztelő meghívás 1996-ban történt először. Tapasztalatlan résztvevőként utaztunk akkor erre a fesztiválra, amire a kiírás szerint készültünk fel. Az indulás előtti utolsó napon derült ki, hogy az egyik táncos nem jön, ezért a kész műsor szereposztását át kellett állítani. Olyan táncos került be a műsorba, aki nem tudta a koreográfiát, és három nap maradt hátra, hogy megtanuljon mindent. Nem sikerült maradéktalanul a feladatot teljesíteni, ettől függetlenül óriási élmény volt mindenkinek ezen a fesztiválon részt venni. Két aranyos helyi tolmácsot kaptunk, akik mindent megtettek az együttesért. Az együttesnek először volt lehetősége olyan hatalmas színpadon táncolni, ahol szinte törpének érezte magát mindenki. A szerkesztett műsor is komoly feladatot adott mindenkinek, mert az átöltözés teljes viseletváltást jelentett, például erdélyi viseletből palóc ruhába.
A közönség szívet melengető tapsa mellett a gyönyörű táj, a város szépsége, a jó szervezés, a tolmácsaink kedvessége új élményekkel gazdagították az együttes minden tagját. Mellesleg a verseny III. helyén végeztünk és kaptunk egy különdíjat is. Akkor még nem tudatosult bennünk, hogy ez milyen jelentős eredmény akkor, amikor egyes országokból hivatásos együttesek jelentek meg. Ezzel szemben Pásztóról, egy kis városból, egy önfenntartó együttes igyekezett felvenni a versenyt egy jelentős színvonalú nemzetközi fesztiválon a világ szinte minden tájáról érkezett együttesekkel.
2005-ben nyári felkészülésünk közben kaptunk egy telefont, hogy augusztusban a Zakopanei fesztiválra van-e kedvünk menni ?
Portugáliába volt egy érvényes meghívásunk, de a táncosokat izgatta ez a lehetőség, így vállaltuk ezt a fesztivált is. Gyorsan lebonyolítottuk az adminisztratív feladatokat és kimentünk Portugáliába. Az 1996-os fesztiválon tapasztaltakra alapozva még Portugáliában elkezdtük a felkészülést. A kiírás szerint csak olyan területek tánca lehetett a műsorban, ami hegyvidékről származik. A rövid hazai felkészülés után utaztunk el Zakopane-ba azzal a jó érzéssel, hogy Magyarországot képviselhetjük olyan rangos fesztiválon, ahol 19 ország 20 együttese versenyzett a nemzetközi zsűri előtt. A hegyek ölelte város sokat fejlődött, vezetőnket már az előző fesztiválról ismertük, a szállásunk kellemes, a fesztivál jól szervezett, ismert helyszínekkel. A verseny napján a beállító próbára indultunk, amikor kiderült, hogy az eszközös tánchoz szükséges táncos palackok otthon maradtak. Egy „különítmény” végig járta a várost, de nem találtunk megfelelő üvegeket, ezért kényszer megoldásként két üveg tokaji bort vásároltunk, amiből el kellett fogyasztani a bort.
Véletlenül egy táncos palack is előkerült egy saját bőrönd aljából, és egy szokványos boros üveget használtunk még a műsorhoz. A verseny előtt 2 óra alatt készítettünk egy új koreográfiát az eszközös táncok helyett, amiben 4 üveget tudtunk használni.
Este feszült hangulatban vártunk a verseny kezdésére. Amikor az eszközös táncokra került sor, hátat fordítottam, hogy ne lássam, amikor leesik az egyik üveg, vagy hogyan rontanak a lányok. Nem hallottam a közönség felhördülését a lánytánc alatt, így megkönnyebbülten visszafordultam a színpad felé. Azt érzékeltem, hogy a közönség többször beletapsol a műsorba, és egyszer csak véget ér az utolsó koreográfia is. A verseny program mellett két nagyobb műsort adott még az együttes, lengyel éneket tanultunk és lengyel gorál táncot tanítottak a fiúknak a helyi táncosok, amiből az együttesek között versenyt rendeztek.
Este feszült hangulatban vártunk a verseny kezdésére. Amikor az eszközös táncokra került sor, hátat fordítottam, hogy ne lássam, amikor leesik az egyik üveg, vagy hogyan rontanak a lányok. Nem hallottam a közönség felhördülését a lánytánc alatt, így megkönnyebbülten visszafordultam a színpad felé. Azt érzékeltem, hogy a közönség többször beletapsol a műsorba, és egyszer csak véget ér az utolsó koreográfia is. A verseny program mellett két nagyobb műsort adott még az együttes, lengyel éneket tanultunk és lengyel gorál táncot tanítottak a fiúknak a helyi táncosok, amiből az együttesek között versenyt rendeztek.
- Elérkezett az eredményhirdetés:
- a fiúk megnyerték a táncversenyt,
- az együttes megnyerte az énekversenyt,
- az együttes I. díjat kapott.
A versenyprogramot megnézték a Pásztó-ról erre az eseményre kiutazó hozzátartozók, és nagyon lelkesek voltak, mert a műsor ütőképesen sikerült szerintük.Az eredményhirdetés után megbeszéltük, hogy az elért eredményről senkit nem értesítünk, csak arról tájékoztatjuk az otthoniakat, hogy a tánc- és énekversenyt megnyertük. Hazaérkeztünk. Szülők és vezetők vártak ránk. Örömmel újságoltuk, hogy hoztunk 2 bárányt, amik a különdíjak voltak. Örültek a díjnak. Azt mondták, nem baj, hogy más díjat nem kaptunk, a műsor ettől függetlenül jó volt. Ezután adtuk át az oklevelet, hogy ezt is kaptuk. Nem tudták, hogy mi az, bár volt rajta egy római 1-es is. Ezután megmutattuk az „Aranyfokost” is, ami már örömkönnyeket csalt szinte mindenki szemébe. Mindenkiben tudatosult, hogy a pásztói Muzsla Néptáncegyüttes megnyerte a rangos fesztivál első díját.
2019. év eleje. Meghívás érkezett a Zakopane-i Fesztivál rendezőitől
Két fesztivállal a hátunk mögött tudtuk, hogy mire kell készülni. Az adminisztratív kötelezettségek teljesítése után a műsor összeállítása, a nagy feladat, hiszen szigorú a verseny kiírása. Behatárolt az életkor, a szereplők létszáma, a versenyidő. Sok vívódás és változtatás után elküldtük a végleges műsort és elkezdtünk felkészülni. Elérkezett az indulás ideje. Hosszú utazás végén egy nagyon szép helyen épített magán panzióban elfoglaltuk a szállást. A hegyi környezet már ismerős volt. A szállás mellől egy felvonó indult, ami a hegy tetejére szállította a turistákat, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a várost körül ölelő hegyekre. Ebben az időszakban a 40 000-es lakosú városban és a környékén fekvő településeken 1 000 000 ember tartózkodott. Az időjárás változó, hol a nap sütött, hol beborult. A hazai kánikulával szemben 20 – 26 fok volt napközben. Élveztük is a kellemes hőmérsékletet.
Az utazás már kevésbé volt kellemes, mert a fesztivál sátorig vezető 5,6 km-es utat közel 1 óra alatt tettük meg az elképzelhetetlen mértékű „dugó” miatt. A verseny előtti napon ráhangolódásként az együttes 30 perces műsort adott. Megtapasztaltuk a fesztivál sátor sajátos akusztikáját, a közel 2 000 fős nézőtér és a hatalmas színpad szokatlan légkörét.
Versenynap
Korai ébresztő, gyors reggeli, irány a sátor. A technikusok kérésünkre világítást szereltek fel a színpad mögé, mert a sötétben képtelenség lett volna időben átöltözni a koreográfiák között. Sokat „szenvedtünk” a hangosítás beállításával, de reménytelennek tűnt az általunk elvárt hangzás elérése. Este 17 óra. Mindenki a műsorra hangolódva, előkészülve, a kezdésre várakozva toporog a bejáratoknál, a zsűri pedig sehol. A további 15 perc fokozza bennünk a feszültséget, míg végre elhangzanak a programot indító havasi kürtök hangjai. Hosszú ismertető konferansz lengyel és angol nyelven, majd felhangzanak a műsorunk első dallamai.
Kalotaszegi eredeti, gyönyörű viseletben jelennek meg az első párok a közönség előtt, ami kiváltja az első tapsot. A csárdás után a legényes korbácsolja fel a közönség hangulatát, amit a kalotaszegi verbunk, ha lehet, még tovább fokoz. A friss csárdás viszi tovább a műsort, amit a küküllő menti szegényes tánc akaszt meg. Más hangulat, visszafogott tempó, hiszen ezt idősebb férfiak táncolják. A felfokozott érzelmi állapotot azonban a 4 férfi táncos és a 4 énekesnő megtartja.
Kalotaszegi eredeti, gyönyörű viseletben jelennek meg az első párok a közönség előtt, ami kiváltja az első tapsot. A csárdás után a legényes korbácsolja fel a közönség hangulatát, amit a kalotaszegi verbunk, ha lehet, még tovább fokoz. A friss csárdás viszi tovább a műsort, amit a küküllő menti szegényes tánc akaszt meg. Más hangulat, visszafogott tempó, hiszen ezt idősebb férfiak táncolják. A felfokozott érzelmi állapotot azonban a 4 férfi táncos és a 4 énekesnő megtartja.
A lassú és friss csárdás viszi tovább a műsort. Pontozó és verbunk zárja a küküllő menti táncok sorát. A küküllő menti férfiakhoz rábaközi táncos férfiak csatlakoznak és a közös ének után a hozzájuk érkező rábaközi nőkkel dust és csárdást táncolnak. A mozgalmas, hangulatos táncot 1 pár állítja meg, akik Rimóc falujából „érkeztek”. Lánytánc, verbunk, páros táncok, és az együttes a 28 perces programot a rámpán kitáncolva zárja.
Lassan csillapodik a felfokozott állapotból mindenki, kérdések merülnek fel a műsorunkról saját magunk felé, de nincsenek válaszok. Eltelik egy nap és a zsűri választ adhat szinte minden kérdésünkre. A hosszú, közel 30 perces értékelés és eredményhirdetés végén hangzott el az a mondat, ami az együttes győzelmét jelentette be, sőt a média díjat is mi kaptuk.
/ Csak később tudtuk meg, hogy több mint 70 újságíró szavazott a szerintük legjobb együttesről. /
Nagyon nagy öröm az elért eredmény, sokan büszkék ránk. Öröm számomra, hogy akik megdolgoztak ezért, igazolva látják azt, hogy a munkának, az elkötelezettségnek van értelme. Úgy gondolom, hogy ez a program minden résztvevőnek örök élményt adott.
/ Csak később tudtuk meg, hogy több mint 70 újságíró szavazott a szerintük legjobb együttesről. /
Nagyon nagy öröm az elért eredmény, sokan büszkék ránk. Öröm számomra, hogy akik megdolgoztak ezért, igazolva látják azt, hogy a munkának, az elkötelezettségnek van értelme. Úgy gondolom, hogy ez a program minden résztvevőnek örök élményt adott.