Litvánia
Siauliai
49 éves táncos pályafutásom alatt sok országba eljutottam, sok fesztivál programon vettem részt.
A Muzsla együttes Litvániába kapott meghívást, ahol még én sem jártam, így várakozással tekintettem a fesztivál elé. Ennek nem csak az utazás, az ismeretlennel találkozás, hanem a versenyfesztivál is oka volt. Az utazás probléma mentesen zajlott, megérkeztünk Siaulia-i-ba az egyetem kollégiumába. Az első „meglepetés”: 40 évvel ezelőtti kommunista korszakot idéző szállás.
A Muzsla együttes Litvániába kapott meghívást, ahol még én sem jártam, így várakozással tekintettem a fesztivál elé. Ennek nem csak az utazás, az ismeretlennel találkozás, hanem a versenyfesztivál is oka volt. Az utazás probléma mentesen zajlott, megérkeztünk Siaulia-i-ba az egyetem kollégiumába. Az első „meglepetés”: 40 évvel ezelőtti kommunista korszakot idéző szállás.
Meghatározhatatlan színűre dekorált szoba falak, tépett tapéta foltokkal, használhatatlan állapotú beépített szekrény, háborús hangulatot idéző WC, szakadt függöny az ablakon. Pakolni sehova nem lehet, minden ruha marad a bőröndben.
A második „meglepetés”: A II. emeletről az alagsorba kell lépcsőzni a közösségi zuhanyzóba. A sofőr bejelentette: Nem hajlandó ilyen helyen lakni és kerestek egy szállodát.
A harmadik „meglepetés”: A fesztivál nyitónapján összetalálkoztunk a felvonulás elején a litván légteret védő 100 fős magyar katonai kontingens tagjaival akiknek nagy örömet szereztünk a puszta jelenlétünkkel, de ettől kezdve amikor tehették, eljöttek a műsorainkra.
A fesztivál szervezése alaposnak mondható, jó technikai háttérrel, színvonalas étteremmel, részletes és naponta egyeztetett programmal, amit be is tartottak. A verseny helyszíne a szomszédos városban volt, egy szép kulturális központban, segítőkész személyzettel.
A második „meglepetés”: A II. emeletről az alagsorba kell lépcsőzni a közösségi zuhanyzóba. A sofőr bejelentette: Nem hajlandó ilyen helyen lakni és kerestek egy szállodát.
A harmadik „meglepetés”: A fesztivál nyitónapján összetalálkoztunk a felvonulás elején a litván légteret védő 100 fős magyar katonai kontingens tagjaival akiknek nagy örömet szereztünk a puszta jelenlétünkkel, de ettől kezdve amikor tehették, eljöttek a műsorainkra.
A fesztivál szervezése alaposnak mondható, jó technikai háttérrel, színvonalas étteremmel, részletes és naponta egyeztetett programmal, amit be is tartottak. A verseny helyszíne a szomszédos városban volt, egy szép kulturális központban, segítőkész személyzettel.
Siaulia nagy város, a gyors fejlődés szakaszában./ Sok építkezés, daruk erdeje, új épületek szinte mindenhol, ápolt, tiszta környezet, jó úthálózat, ami az egész országra is érvényes. Előzetes információk alapján azt tudtuk, hogy az országban nagyon magas az öngyilkosságok száma. Már az első napon tapasztaltuk, hogy az általunk megszokotthoz képest hideg van, kiszámíthatatlan, hogy mikor kezd esni az eső. A borús, nyomasztó időjárás hatással volt ránk is, ami magyarázat lehet az előbbi problémára. Az együttesünket kísérő két fiatal lányt szinte soha nem láttuk mosolyogni, vagy nevetni, de ez jellemző az „utca emberére” is. A fesztivált is erősen érintette az időjárás. Programot töröltek, helyeztek át zárt térbe, mert az eső leszakadt, a közönség bőrig ázott.
Az országban turisztikai szempontból nincs sok látnivaló.A legfontosabb emlékhelyet azonban meglátogattuk – A keresztek hegyét. Ezen a helyen egy súlyos betegségből meggyógyult fiatal fiú rokonai állítottak először keresztet, ami egy folyamat kezdetét jelentette. Az orosz cár parancsára „letakarították” ezt az emlékhelyet, de újra megjelentek a keresztek. A szovjet birodalom tankjai több alkalommal letarolták a területet, de mindig újjá született. Ma már zarándokhely, a keresztek a legváltozatosabb méretben és formában találhatók itt, több, mint 300 000 az elhelyezett hálaadó keresztek száma.
Szerencsénk volt, eljutottunk egy nemzeti parkba, ahol több kilométer kiépített gyalogsétányon tapasztalhattuk meg a tajga szépségét, veszélyeit. A sűrű magas növésű erdőből elsétáltunk az alacsony, bokros ritkás növényzetű területre, ahol gazdag élővilágot kiszolgáló kristálytiszta vizű tóban gyönyörködtünk. A lápvilág szépsége és veszélye borzongatott mindenkit. Mezítláb sétálhattak a vállalkozó szelleműek a 4 méter mély vízfelszínen a sűrű vízinövény szőnyegen. Természetesen a vezetők utasítása szerint kellett közlekedni, mert egy rossz lépés eredményeként derékig merült az egyik táncos a lápba, akit az azonnali segítség mentett ki a bajból. A helyi vezetők elmondása szerint II. világháborús repülő és tank is hever ebben a lápban. A fesztivál összességében szép élményeket adott az együttesnek. A jó közönség, a sok taps, a hangos tetszés nyilvánítás egy-egy pillanatban, a verseny 2. díja, az érdekes kultúra megismerése, a helyi környezet felfedezése, a sok finom helyi sör maradandó élményeket jelentettek.